Örökzöld-betegségek II. rész

Melyek a tipikus örökzöld-betegségek, és hogyan előzhetőek meg?

A legtöbb kertben, parkban megtalálhatóak a sokak által kedvelt örökzöld növények, fenyők, tuják, melyekkel első ránézésre nincs sok tennivaló: öntözni természetesen kell őket, de ettől eltekintve - hacsak nem vágyunk formára nyírt dekornövényekre - nem igényelnek különleges bánásmódot. Ettől függetlenül sajnos sokféle betegség támadhatja meg őket, melyekről jobb minél többet megtudni, hiszen így megelőzhetőek a drasztikusabb károk.

Örökzöld-betegségek

Az örökzöldek, fenyők vagy tuják természetes károsodását a legtöbb esetben különféle gombák és kártevők okozzák. A növények ellenálló képessége pedig - akárcsak az embereknél az immunrendszer - alapvető fontosságú az egészségük szempontjából, ennek csökkenésekor fertőzés alakulhat ki. Ezt okozhatja az időjárási viszonyok változása, légköri aszály, a talajszerkezet minősége, tápanyag- vagy öntözéshiány, vagy akár a túlzásba vitt locsolás is.

II. rész

7., Tujafúró aranymoly

Kártevője: molylepke

Tünetei: a molylepke a pikkelylevelekben kialakított aknákon keresztül először a hajtások barnulását, majd elszáradását okozza. Ezek a hajtások a nyár folyamán elkezdenek lehullani. Ha fény felé tartjuk a károsodott részt, látszik, hogy az áttetsző, üreges, gyakran még az aknák és a lárvák is észrevehetővé válnak.

8., Tujaszú, borókaszú

Kártevője: barnás-fekete szú

Tünetei: a tujákon és borókákon kívül a ciprusféléket is megtámadja, kétfajta kártétel is megfigyelhető. Az imágók érési táplálkozásának következményei elsősorban a fiatalabb hajtásokon szembetűnőek: a szú az oldalhajtásokba rág járatot, melynek következtében a kisebb hajtások elbarnulnak, elhalnak, majd lepotyognak. A másik eset, amikor a nőstény a fás részben lerakja tojásait, és a kikelt lárvák helyben károsítanak. Ez utóbbi esetén a növény már nagyon legyengült állapotban van, vagy el is halt.

9., Fenyőrontó darázs

Kártevője: fenyőrontó darázs

Tünetei: látványosabb károkozásnál a tarrágást könnyű észrevenni az erdei fenyőkön, egyéb esetekben szürkés-zöldes színű, fekete fejű álhernyókat kell keresni a leveleken. Csoportosan, kolóniákban élnek, ha megzavarják őket, fejüket emelgetve próbálnak támadólag fellépni. Elsősorban a másodéves tűleveleket károsítják. Ha egymás utáni szezonokban is fertőzött marad a fa, egyes ágai felkopaszodhatnak és elhalhatnak.

10., Selyemfényű puszpángmoly

Kártevője: molylepke

Tünetei: a buxusgyilkosként is emlegetett kártevő a levelek fonákjára rakja petéit, melyekből 4 centiméteres, sárgás-zöldes színű hernyók kelnek ki, szövedéket készítenek, majd március-áprilisban - az időjárás függvényében - elkezdik pusztítani a növényt. Mivel belülről kifelé rágnak, nehéz időben észrevenni, sok esetben teljes tarrágással is lehet számolni.

11., Seiridiumos ág- és hajtáspusztulás

Kórokozója: gomba

Tünetei: az elsősorban a Leylandi ciprust megfertőző betegség más ciprusokon és tujaféléken is észrevehető, aminek következtében a növényen enyhén besüpped a kéreg, a keletkező rákos sebek pirosas színt öltenek, valamint erős gyantafolyás figyelhető meg. Az idősebb részek felől terjed a fiatalabbak felé. A beteg részek eltávolításával, és a sebek zárásával megelőzhető a ciprus kipusztulása.